Az unokahúgom találkozott a telefonommal

Azt, hogy egészségesen tudok élni, leginkább az internetnek köszönhetem, hiszen onnan szerzem a rengeteg információt és tudást, ami szükséges hozzá. Napi több órát is tudok böngészni egészséges receptek között, kézműves natúr termékek között, valamint do it yourself videók között. De az interneten túl van valami más is, a szó valódi értelmében kézzel fogható dolog, ami nélkül szintén nem csinálhatnám ezt: a telefonom!

Egy csodás kis Xiaomi telefonom van, már több mint egy éve használom. Nagyszerűen működik, habár ebben biztosan az is közre játszik, hogy úgy vigyázok rá, mint a szemem fényére. Én még soha nem ejtettem le, ráadásul fólia is van rajta, és soha ki nem veszem a tokjából a telefont. De sajnos még ez sem elég, vannak kivételes esetek. Nemrég a xiaomi kijelző javítás nálam is terítékre került.

A már majdnem hiperaktívnak nevezhető unokahúgom volt a ludas, aki miatt kijelzőt kellett javíttatnom. Nem hibáztatom szegényt, hiszen minden öt éves gyerek kíváncsi a világra. Főleg, ha bele gondolok, hogy a szülei tudatos nevelése révén ők soha nem adják oda neki a mobiljukat, úgyhogy hiába látja mindenki kezében, de hozzá alig jut el ez a kütyü. Így azonnal megérthető, hogy ahogy meglátta az asztalon magára hagyott telefonomat, egyből elkapta onnan és elszaladt vele. Hogy hova indult, azt nem nagyon tudni, mert nagyjából a harmadik lépés után meg is botlott és elesett szegénykém. A telefonom pedig kirepült az ajtón és az aszfalton landolt.

Szegény lány teljesen lesúrolta a bőrt a térdéről az esés közben, szegény én pedig azt sem tudtam mit sajnáljak jobban.  Miután mindenki körbe vette, és ápolgatta a lányt, ahogy azt általában szokták a felnőttek, ha síró gyerekről van szó, én elpárologtam és magamhoz vettem a telefonomat. Működött, de ez nem elég, hisz nem árt, ha az ember látja is, hogy mit mutat a képernyő. Mert én nem nagyon láttam, vagy csak foltokban és néha. Kicsit kétségbe estem, de nem akartam, hogy Katát megbüntesse a testvérem, szóval inkább szó nélkül hagytam a dolgot. Legalábbis előtte.

Fogalmam sem volt, hogy hol tudom megcsináltatni a telefonomat. Felmerült az is, hogy vegyek esetleg újat, de annyira a szívemhez nőtt ez a Xiaomi, hogy hamar el is hessegetettem a gondolatot. Nem tudtam, hogy hova induljak, kit keressek, szóval bekapcsoltam az ezer éves számítógépet, amit már rég nem használok és rákerestem a xiaomi kijelző javítására. Nagyon hamar találtam egy oldalt, ami nagyon szimpatikus volt és úgy tűnt, igazi szakértőkről van szó.

Az oldalon találtam információt arról, hogy mennyibe kerül a képernyőcsere. Első ránézésre soknak tűnt, de ha bele gondolok, hogy mennyi mindenre használom a mindennapjaimban a telefonomat, akkor simán megéri a dolog. De közben végig abban reménykedtem, hogy egy sima javítás is megoldja majd a gondokat. És így is lett. Legalább ennyi szerencsém volt a szerencsétlenségben.

A képernyőt megjavító cég még arról is gondoskodott, hogy futárral elszállítatták a telefonomat, majd 10 nap múlva vissza is kaptam. Örültem ennek a lehetőségnek, mivel Budapesttől elég messze lakom, egy pici városban. Azért is kezdtem a neten nézelődni megoldások után, mert a város egyetlen telefonjavítóját ismertem, és tudtam, hogy nem lehet benne megbízni. Monopóliuma révén rosszul dolgozik, lassan és drágán. De végül is ez így tökéletes volt, nem kellett egyszer sem felutaznom a városba és vissza kaptam a telefonomat tökéletes állapotban.

És ez így igaz! Tényleg tökéletes állapotban kaptam vissza, már ami a képernyő meghibásodását érinti. Az esés révén lett egy kis horpadás az egyik sarkára, de azt mondták, hogy az nem zavar semmit a működésben, és ha új tokba rakom, akkor nem is fog látszani, szóval szuper. Katával azért elbeszélgettem az eset után, de úgy hogy a szülei ne hallják. Nehéz volt lefordítani az ő nyelvére a dolgot, de azt hiszem megértette, hogy a telefon egy olyan eszköz, amire nagyon kell vigyázni.