Ez pedig a kézműves natúr szappan

Mindig is érdekeltek a különféle kozmetikumok, már kiskoromban is nagy áhítattal néztem anyukám polcát a fürdőszobában, hogy mennyi érdekes tubussal, flakonnal, tégellyel és spray-vel van tele. Nem értettem, minek ennyi minden, hiszen apának sincs ennyi holmija. Anyunak számtalan táskája volt, tele mindegyik sminktermékekkel, ecsetekkel, rúzsokkal. Mikor nem figyelt, néha én is kifestettem a számat, de hát a piros rúzs nem jött le egyszerűen, így hamar lebuktam.

Ahogy kezdtem felnőni, az érdeklődésem e téma iránt még mindig nem enyhült, annál is inkább. Még jobban érdekelt minden, ami ezzel kapcsolatos. Azonban a kérdésre, ami kiskoromban foglalkoztatott – miszerint minek ennyi minden, felesleges ezt mind magunkra kenni – , azóta se kaptam választ. Bár én is beleestem ebbe a hibába, rengeteg krémem van, sajnos egy idő után rájöttem, hogy feleslegesen veszem őket szinte már lassan tucatjával, sajnos semmi nem használ az én bőrömnek.

Annyi mindent felhalmoztam már, hogy volt, amit sajnos ki kellett dobni, mert lejárt. Sajnáltam őket, mert ha nem feledkezem meg róla, oda tudtam volna adni valaki másnak, aki nagyobb hasznát vette volna, mint én. Ismét felfedezni véltem, mennyi pénzt költöttem el ezekre a termékekre, amikről kiderült, hogy abszolút nem használnak. Elgondolkoztam rajta, hogy milyen megoldás jöhet még szóba, mi az, amit még nem próbáltam ki.

És itt lép be anyukám ismét a képbe, ugyanis az egyik kolléganője pár hete elkezdett használni valami olyasmit, amiről később kiderült, hogy számomra a tökéletes megoldás lesz. Ez pedig a kézműves natúr szappan. Anyukám megörült, hiszen tudta, hogy mennyire zavar, hogy hiába veszek annyi mindent magamnak, semmi sem használ. Fogta magát és vett nekem egyet a boltban, amit aztán rögtön szeretett volna oda is adni nekem. Sajnos nem sikerült átadnia nekem, mert a buszon hagyta, miközben hozzám igyekezett. Ami azért is vicces, mert előző nap egy könyvet hagyott ott a buszon, amit szintén nekem szánt.

Itt már kicsit mérges volt, nem értette, hogy lehet ennyire figyelmetlen, de reméltük, hogy valaki olyan találja meg a szappant, aki nem kidobja, hanem felhasználja.  Másnap már együtt mentünk el anyukámmal a boltba, nehogy még egyszer elhagyja valahol. Olyan kedves volt az eladó hölgy, mikor meghallotta, mi történt, hogy anyukámnak adott egyet ajándékba. Nagyon örültem, hogy a hölgy ilyen kedves volt velünk, láttam, hogy anyukám is örült ennek.

Azóta mindketten használjuk a kézműves natúr szappanunkat és nagyon meg vagyunk elégedve velük. Anyukám már tervezi, hogy milyet vesz legközelebb, mivel mindegyik illatút szeretné majd kipróbálni. Már azon is gondolkoztunk, hogy idén karácsonyra mindenki ezt kap majd ajándékba, amivel mi is és a családtagok is jól járnak.

Így sikerült végre megoldanom azt a problémámat, hogy tele van a fürdőszobámban a polcom különböző termékekkel, amiknek a felét úgysem használtam. Ezeket el fogom ajándékozni, hiszen nincs már rájuk szükségem, a helyet inkább fenntartom a parfümöknek, amiket az utóbbi pár hónapban sikerült összegyűjtenem.